A dohányzás és a plasztikai műtétek

A nikotinnak igen erőteljes érösszehúzó, érfalkárosító hatása jól ismert. A plasztikai sebészeti műtétek során a legtöbb esetben egyes szöveti rétegeket lapszerint alápreparálunk, illetve eredeti helyzetükből elhúzunk, elfordítunk, arrébb viszünk. Ez különbözik attól, ami az általános sebészeti műtétek többségében történik, ti. a bőrmetszés után ezeknél egyenes behatolás történik a szövetek közé, a bőr alatti rétegek alápreparálása nélkül. A plasztikai sebészeti műtéteknél viszont az alápreparálás során legalább az egyik vagy több irányból is meg kell szakítanunk a területhez futó vérerek hálózatát, abban bízva, hogy a megmaradó, a plasztikai sebész által megkímélt irányból elegendő lesz e terület vérkeringése a hajszálvékony érhálózaton keresztül. Pontosan ezt a kritikusan fontos vérkeringést károsítja a dohányzás, és ezzel a sebszélek, mélyebb szöveti rétegek elhalását, ennek következtében sebszétválást okoz. Évek, évtizedek óta napi 1-2 doboz cigarettát szívó páciens bőre amúgy is szürkés színű, mutatva a rosszabb kapilláris keringést. Természetesen az egyéb szövetek (pl. szívizom) keringése is ugyanígy károsodik, mely fokozza pl. a szívinfarktus (a szívizom koszorúereinek elzáródása) valószínűségét.

 

 

 

Az erős dohányos plasztikai sebészeti műtétének jellemzője, hogy a műtét utáni 3-10 nap közt először vékony, 1-2 mm-es, majd szélesedő, először lilás-kékes, majd feketésen elszíneződő sebszélek láthatók, mely után sebszétválás várható. Ez pont akkor szokott bekövetkezni, amikor a nemdohányzó páciens sebe már gyógyult volna. E sebszétválás következménye az elhúzódó gyógyulás sok kötözéssel, költséges és lelkileg is megviselő kezelésekkel, széles heggel, szerény esztétikai eredményekkel, egyenetlenségekkel, a seb alatt lévő implantátum szabadra kerülésével, befertőződése miatt annak eltávolítása minden következményével. Minél inkább jár egy plasztikai sebészeti műtét egy vagy több szöveti réteg alápreparálásával, mozgatásával, annál valószínűbb ez a szövődmény. Jellemzően ilyen kockázatú műtétnek számít a hasfalplasztika, a mellfelvarrás, az ezzel kombinált mellnagyobbítás, az arcplasztika, a comb- és felkarplasztika, de olyan kis terimék, daganatok eltávolítása utáni zárás, ahol egyszerűen csak alá kell preparálni a sebszéleket, vagy valamilyen lebenyplasztikára van szükség, csakúgy, mint gyakorlatilag az összes helyreállító plasztikai sebészeti műtét. Ha tehát egy erős dohányosnak korábbi általános sebészeti műtét során nem volt szövődménye, az csak azt jelenti, hogy annál a műtétnél nem preparálták alá a sebszéleket, nem kellett szövetrétegeket mozgatni, csak egyenesen behatoltak. Ez teljesen más, mint egy plasztikai beavatkozás.


 

 

A dohányzás szenvedélybetegség, a szenvedélybeteg belátóképessége pedig többnyire beszűkül. Jellemző, hogy azt hiszi, hogy mindez túlzás, és nála biztos nem fog bekövetkezni a fenti szövődmény. Nyugat-Európában és az USA-ban a legtöbb plasztikai sebészeten nem vállalnak semmilyen esztétikai plasztikai sebészeti műtétet erős dohányos (legalább napi fél doboz cigarettát szívó) páciensen. Vannak helyek, ahol a műtét előtt, de utána is végeznek vérvizsgálatból olyan meghatározást, mely kimutatja a dohányzást, és ha a páciens korábban vállalta a dohányzás felfüggesztését, de ezt megszegte, az összes további anyagi (elhúzódó kezelés, kötözések, korrekciós műtétek, sürgős implantátumeltávolítás, újra-összevarrás) következmény is őt terheli.

Plasztikai sebészetünkön napi pár szál cigarettánál többet szívó páciensen nem vállaljuk a fent felsorolt műtéteket, ha a műtét előtt és után 4-4 hétig a dohányzást teljesen nem függeszti fel  – de más műtétek során is legalább 20-30 százalék sebgyógyulási kockázat várható dohányzás esetén. Az elmúlt 5 évben plasztikai sebészetünkön előfordult ilyen szövődmények 90 százaléka olyan pácienseinknél történt, akik azt állították, hogy a műtét előtt letették a cigarettát, de valójában ez hazugság volt, és végig dohányoztak. Évtizedek óta dohányzó páciensnél akár napi 4-5 szál cigaretta is ugyanazt a hatást váltja ki, mint ha még mindig egy dobozzal szívna, a szöveti „memória” miatt.
 

 

Ha a páciens leteszi a cigarettát (és ez azt jelenti, hogy egyetlenegy szálat sem szív) a műtét előtt 4 héttel, valamint utána sem szív 3-4 hétig, akkor a kockázatait minimálisra teszi. A dohányzó páciens egyébként krákogva, köhögve ébred altatásából, a kék foltok, bevérzések, duzzanatok felszívódása kétszer annyi ideig tart, altatás utáni tüdőszövődményeik nem ritkák. Dohányzó, visszérbeteg, esetleg még fogamzásgátlót is szedő páciensen a trombózis/embólia kockázata a többszöröse a más betegekénél, és ezt fokozza az egy órásnál hosszabb altatás vagy hosszabb ágyhoz kötöttség, a mozgás akadályoztatása.

E sorok írója nem szenvedélyes dohányzásellenes, csak páciensei kockázatait szeretné a minimálisra csökkenteni, ugyanakkor szerette a jó szivarokat, de mértékkel, és ha ma még ritkán szivarozik, akkor nem végeztet magán plasztikai sebészeti beavatkozásokat.